Zubogy

Zubogy község neve szláv eredetű, névadója valószínűleg "Zbud" szláv származású ember volt. Az egykori Gömör vármegyéhez tartozó település létrejöttét a XII. század második felére valószínűsítik a történészek.

Az erdős, mocsaras vidék földművelésre alkalmatlan volt, a honfoglaló magyarok nem szállták meg, így az a király tulajdonába került. Hogy nagy számú szláv lakosság élhetett itt, bizonyítják a környékünkön található szláv eredetű földrajzi nevek is.

Egy oklevél tanúsága szerint a faluban fából épült házak álltak, amelyeket el lehetett szállítani. Ez alól csak a templom volt kivétel.

Az első plébánia templom a gömöri ispánsági vár szolgálatára rendelt lakosság számára épülhetett, feltételezések szerint a XII.- XIII. században, román stílusban. Rendeltetése, mint minden falusi templomnak- az istentisztelet megtartása volt, de fontos közösségi, középületi funkciót is ellátott. Funkciójának megfelelően kiemelkedett a többi lakóépület közül, ez volt az egyetlen kőből épült építménye a falunak. A templom olyan volt, mint a középkori falusi templomok többsége. Csaknem négyzetes hajójához egy kisebb és alacsonyabb szentély csatlakozott, ez volt az oltár és a miséző pap helye. Az épületet egyszerű környékbeli kőműves mesterek építették kőből, megerősítésére falkötő gerendákat alkalmaztak. A templomot nem vette körül kőfal, és az is valószínű, hogy csak a déli oldala elé temetkeztek. Napjainkra ebből a templomból csupán részletek maradtak. Dama, gömöri várjobbágy földjének, 1282-ben kelt oklevél, az első ismert írásos említése "Zubud" néven.

1282-ben IV. László király az Ajtony nemzetség tagjainak "terran Zubud" János fiainak: Heimnek és Demeternek adományozta a falut. Ez a Csanád megyei eredetű nemzetség, melynek központja a csanádi Ajtony monostor volt, már a század első felében megkapta a környék jelentős részét, később újabb és újabb birtokokat szerzett hozzá. A nemzetség ágakra szakadásával az egyes falvak egy-egy család köz-pontjává váltak, s a családok, a falvakról nevezték el magukat. Közép-nemesi birtokok jöttek így létre, ezek tovább aprózódtak, és sok birtokos kisnemességbe süllyedt. 1343-ban említik az akkor már néhai Demetert, "de Zobody"-nak. 1386-ban a Szentkirályi család a falu földesura. A XV. század elejétől a Zubogyi-család kihalásával az Ajtony nemzetség másik ágának, a Szuhaiaknak tulajdonába kerül a település. Ez időben készült adóösszeírások szerint a környék nagyobb települései közé tartozott. 1427-ben, amikor nevét "Zwogh" alakban említik, 33 portát bírtak a Szuhaiak, míg a környék átlagos portaszáma, csak 22 volt. Társadalmi, gazdasági helyzete élénk fejlődésnek indult, főképp Mátyás uralkodásának idején. Ekkor került sor a templom szentélyének átépítésére. A Szuhai család jóvoltából a szentélyt elbontották, helyére sokszögzáródású, késő gótikus szentélyt építettek, déli falában két mérműves ablakkal. Nem sokkal ezután a szentélyt külső támpillérekkel erősítették meg. A nyújtott boltozat hatására a falak valószínűleg megrepedtek, szükségessé vált a megtámasztásuk. Valószínűleg ebből az időszakból származik az a gótikus kehely és paténa, mely az 1978-ban megkezdett kutatások során került elo. A falu virágzására utal, hogy kisnemesi családok telepedtek meg itt a XV.-XVI. század fordulóján. Ebből az időből már ismertek a jobbágyok nevei is, melyek arra utalnak, hogy az egykori szláv lakosság már teljesen elmagyarosodott. A fellendülés hozzájárulhatott ahhoz, hogy a következő két évszázad viharait, pusztításait, Zubogy elnéptelenedés nélkül vészelte át. A vidéket 1556-ban érték el a törökök sorozatos támadásai, a környék török hódoltság alá került.

Bár Zubogy is elveszítette portáinak felét, ennek ellenére a szűkebb környék protestáns egyházi központjává vált, négy-öt környező település tartozott hozzá. A falusiak és földesuraik ekkor már a reformáció helvét elvét követték, így Zubogy egyháza is reformátussá vált. Papjait 1599-től 1674-ig ismerjük, s ez idő alatt gyakran emlegetik leányegyházként Ragályt, Dövényt, Felsőkelecsényt, Csákányt és Imolát. /Csákány él a helyi lakosság emlékezetében is. E szerint Csákányfalva, Zubogy és Imola községek közötti kis település volt, mely tűzvész áldozata lett, s lakói Zubogyra és Imolára költöztek./ 1581-ből való az egyház birtokában lévő vert ezüst úrasztali pohár, mely Kozáry Mihály ajándéka. A falu életének legnehezebb időszaka a XVII. század utolsó harmada. A megújuló török támadások, a Putnok váráért harcoló kuruc és császári csapatok adóztatásai, egyre fokozódó létbizonytalanságot terem-tettek. A súlyos helyzetet tetézte, hogy Zubogy a lelkipásztorát is elvesztette. Szalóczy Mihályt 1674 márciusában a pozsonyi törvény-szék gályarabságra ítélte. A pusztítások után, még 1720-ban is mindössze öt jobbágycsaládot írnak össze a faluban. A templom csaknem teljesen romba dőlt. Beszakadt a szentély boltozata, kidőlt a szentély északi fala, magával rántva egy támpillért és a diadalívet. Teljesen megsemmisült a hajó délnyugati része a szélfogóval. Valószínűleg hosszú ideig romokban hevert az épület, az újjáépítésre 1710 körül kerülhetett sor, felhasználva a régi alapokat és a megmaradt falrészeket. A munka befejezését jelzi az 1726-os évszámot viselő festett famennyezet.

A famennyezet 73 darab fenyőfa pallóból áll. Tagolása szokatlan, az ősibb formát mutatja: a deszkázat párhuzamosan fut a templomhajó hossztengelyével. Rajtuk leveles virágindák láthatók, alapszínük fehér és bordó, feketével körvonalazott piros, sárga és fehér virágokkal. Az 1750-es években két nagyméretű ablakot vágtak a hajófalba, és szélfogót építettek a bejárat elé, s egyszerű harangtorony készült a templom mellett. A legjelentősebb munka talán az új berendezés elkészítése volt 1758-ban. Két jolsvai asztalos, Contra András és fia, Mátyás készítette a padokat és a szószéket. A XVIII. Században állították fel a karzatokat. Az átalakítások után Zubogyon szinte megállt az idő. A templom ma is lényegében az 1758-ban kialakult formájában áll elottünk. A lassan meginduló fejlődést pestisjárvány szakította meg, s csak 1750 után kezdett konszolidálódni a helyzet. A falu, immár a Ragályiak földesurassága alatt lassan fejlődni kezdett. A XVIII. században a falu egy része leégett, a lakások ugyanis többségükben zsupptetősek voltak. Mária Terézia uralkodása idején, a község területén majorság volt, mely a hadsereg fenntartását segítette. A hadsereg részére tenyésztettek lovakat.

Összeírás Mária Terézia uralkodó idejéből

I. Urbáriumunk nincsen.

II. Contraktusunk hasonlóképpen nem volt soha, hanem földes urunknak ember emlékezetitül fogvást jobbágyi kötelességünket szokásbul visszük véghez.

III. A jobbágyi kötelességet tesszük földes uraink majorsága körül hol marhával, hol gyalogul egész ekkoráig, egyéb adózássunk pedig semmi sincsen.

IV. Szántóföldeink három nyomásra vagynak, meglehetős kövérségű[ek] ugyan, ezért megtermik a tiszta és abajdócz búzát, rozst, tenkelyt és zabot. Réttyeink többnyire kétszer ka-szálhatók, az árvizektől pedig mentek. Helységünkhöz esnek országos és heti vásárok mintegy hárommérföldnyire, úgymint Rozsnyón [és] Miskolcon, az hová alkalmatos úton mindenek eladatódhatnak és vétetődhetnek. Marhalegelésünk vonó és fejős, nemkülönben nevelő marháinknak kaszállás előtt is meglehetősképen vagyon. Marhaitató vizeink rész szerint a mezőben, rész szerint penig bent az helységben folyásokbul elegendő vagyon. Helységünk határában mind tűzre való, mind penig épületre való fánk elegendő találtatik. Az uraság engedelmébül mak-koltatásra való erdőnk elegendő. Határunkban rész szerint király dézsma vagyon, rész szerint heted. Gyümölcstermő, nemkülönben káposztás és zöldségtermő kerteink vagynak. Tokajból hozandó sóval kereskedhetünk. Szőllőmunkára Szetpéterre, Miskolczra, Szikszóra el szoktunk járni. Tizennégy ember kaszáló rétünk vagyon uraság engedelmébül. Kenderáztató vizünk elegendő vagyon. Malmunk mind helységünkben, mind penig szomszéd helyen vagyon.

V. Mivel egyenlőképen házhelyek után a földek nincsenek elosztva, egyik házhely után némelyikünk többet, némelyikünk kevesebbet vetünk el, jelesül pedig mennyit az individuális conscriptióbul ki fog tetszeni. Hasonlóképen ki fog az is tetszeni, hány ember kaszálló réttye vagyon egy házhelyes gaz-dának.

VI. Földes urainknak szükséges elöladandó munkáit négy vonó marháival [és] gyalogul is vittük véghez.

VII. A földes uraságainknak rész szerint kilencedet adunk, rész szerint pedig hetedet, ezeken kívül más egyéb adózás fejében sem pénzül, sem ajándékul semmit sem adunk.

VIII. Helységünkben másfél puszta házhely találtatik, mellyeket Konyha Gergely éli.

IX. Rész szerint örökösök, rész szerint szabad menetelűek [vagyunk].

Zubogy, 1771. május 27.

Elek András hites bíró keze x vonása. Demjén Márton hites keze x vonása. Juhász Miklós hites keze x vonása. Juhász András hites keze x vonása. Juhász István hites keze x vonása. (L. S.)- A vár-megye által küldött összeírók: Uza Sándor, ebeckei Tihanyi László és Czékus István.